Robinson – Ételek, amiktől felsírsz

 

Valamikor a tél közepén, amikor Budapest legjobb túrógombócait kutattuk, úgy jutottunk el a Robinsonba, hogy a Hadzsala Krisztián féle gombócot kerestük. Anno a Terminálban sikerült azzal a csodával találkozni, de mivel Krisztián onnan már rég tobvábbállt, a régi\új helyére kellett elmenni, ahol még azelőtt sosem voltam. Igazából akkor még csak félig volt jelen, hiszen a Kollázs egyik konyhafőnöke volt még ezidőtájt, viszont olyan gasztrosokkot kaptunk a gombócon felül is, hogy elkezdett érdekelni mit mászkál ez az ember ennyi helyen. Idén nyárra visszatért, és úgy néz ki otthonra is talált a Robinsonban, és a cég többi éttermének kreatív séfjeként.

DSC_8460

DSC_8466

A Robinson igen viharos múltra tekint vissza. Hadzsiék előtt egy hírhedten gyenge eresztés volt, ahhoz képest, hogy talán a legfaszább helyen van a városban, a Városligeti tó közepén. Amint megreformálták az étlapot és az egész helyet, még nem tudtak egymással dűlőre jutni az étterem irányítás bizonyos pontjaival, ezért Hadzsi és társa Roland leléptek a Terminálba, majd onnan vissza, a Robinsonba, ahol összevesztek, ezért Hadzsi lelépett a Kollázsba, ahonnan végül visszakerült egyedül a Robinsonba. Tyhű, tudtátok követni?

Node amióta helyre állt a rend, a Robinson nemcsak hogy felhagyott a hatalmas klisék puffogtatásával, de egyenesen olyat tett le, és tesz le mindennap az asztalra, ami bárki, ismétlem BÁRKI igényeinek megfelelhet, a koreai turistán keresztül a budai eliten át az újpalotai nagymamáig. Bár nem az olcsó a szó, amivel illetném a Robinsont, de a pénzzért cserébe kolosszális adagokat kapunk (az ingyen mellett a legszebb magyar szó a nagy adag)  és nem egy Pléh Csárda színvonalat kell elképzelni, hanem izgalmas, merész ételújításokkal párosítva.

Mindig is volt az étlapon lazac mert kell, keresik. Egyszerűen nem lehet lazac nélkül éttermezni errefele. Amikor visszajöttem, levettem a francba a lazacot.

Krisztián bravúrosan húzza fel azokat az ételeket, amiket elvileg muszáj tartani egy turistabarát étteremben, (kivéve a lazacot),hiszen szükség van rájuk itt. Lehet ülni a tóban, vannak kacsák, nyilván jön a turista. Emellett magyaros jellegű tételek is elférnek az étlapon a világkonyha remekeivel együtt. Mindez pár, szezonális tételben merül ki, nem az örökké lapozható könyformátumú étlapban. Hab a tortán, hogy hisz abban, a szakácsaiban a szenvedélyt is be kell gyújtani, majd fenntartani azt a tüzet, ezért elviszi őket rendszeresen éttermekbe, és az ételek kitalálásában is részt kell venniük csoportokra bontva.

DSC_8463

Cézár sali, te vagy az?

DSC_8404

A cézár saláta jelenség évtizedek óta követeli a létjogosultságát a turistabarát éttermek étlapjain. A Robinson cézár salija atommeghajtással rugaszkodik el a megszokottól, valami olyan újragondolást látunk a deszkán, ami az újragondolásoknak is az újragondolása. Mivel az alapanyagok a szokásosak, az újítást az arányokban találjuk, a csirke konkrétan egy fél csirke. Így bravúrosan sikerült a sikkeket kidobni a kukába, és egy baromi nagy és gusztusos ételt alkotni.

DSC_8376

É.T.E.L.

A másik főételünket az oldalast, időbe telt felfogni is. A majd fél kilós étel, a méretein túl valami földöntúlian szaftos, Josperes, ragacsos, a rászórt extra dolgok úgy csorognak le róla, hogy az ember szinte az asztal széléről akarja az egészet a szájába önteni. A köretnek szolgáló jacket potato pedig önmagában is szórakoztató, nemhogy kísérőnek egy ilyen nagyvad mellé. Le vagyok nyűzgözve.

robinson

robinson

Ez a Robinson sztori már régóta érett, és az ember hajlandó arra, hogy az élmény után pár héttel is csak keresi a szavakat. Adrival ezt a könnyekig hatódást együtt éltük meg, így ő is kifejtette a véleményét a dologról:

A hátam mögött áll a konyhafőnök, miközben érkeznek a durvábbnál-durvább ételek. Kérdezi, hogy tetszik-e, hogy melyik a favorit, meg hogy a városról és úgy általában a vendéglátó helyeiről mit gondolok.

Mit mondjak neki? Hogy jelenleg ez a kedvenc helyem, és hogy amikor legutoljára voltam, akkor is majdnem elsírtam magam a legegyszerűbb túrógombócról? Ki hinné el, hogy nem csak egyszerűen bevágódni akarok? Meg miért engedném neki, hogy csak így hátradőlhessen? Motyogok, makogok és tolom magamba a csirkecombot.

DSC_8463

Vannak ezek a tipikusan turistamágnes helyek. Ahova a városi nem jár, mert azt hiszi, hogy nem érte van. Közben meg hogy a fenébe ne lehetne a miénk?A Városligeti tavon ülve, brutális adag, kiemelkedően ízletes és harmonikus fogásokat kóstolni legyen már a mi privilégiumunk is! Ünnepnapokon, különleges nyári estéken. Járjon ez! Ide vidd randizni, itt lazíts a családdal, itt válj felnőtté egy barátokkal elköltött komolyabb steakvacsora mellett. Vannak helyek, amikre nem csak a pénzt, de még az időt is sajnálom, de a Robinson élmény. Erre, aki teheti nevezzen be, és örüljön, hogyha külföldi turista ül a mellette levő asztalnál, aki ezzel az útravalóval hagyja el az országot.

DSC_8445

DSC_8431

Felesleges lenne kielemeznem minden ételt külön-külön, akármibe fogtam éppen az lett a kedvencem. A fenti tökfőzeléket a halacskával és a kolbásszal is örökbefogadnám, ahogyan a málnás gumicukros málna desszertnek is örökre lesz helye a szívemben. Megfordult a fejemben, hogy miért nem jár ide mindenki? Hamar leesett, hogy szinte állandó teltház van, tehát elég sokan járnak azért ide. Külön jóérzés, hogy ilyen étteremmel szembesül rengeteg Budapestre látogató turista, ahol a kacsák meg a tóban ülés mellé, vaskos leckét kapnak a magyar vendéglátás napfényes oldaláról. Több tavat és Robinsont budapestre!

Ja, és több kacsát!

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *