Kurva nagy adag fine dining olcsón? – Antré

 

Uh, bocsesz, ez már megint egy erős lájkmágnes cím mi? ………. <— Látod? Innen töröltem ki azt, hogy “baszok rá”, hogy ne vegyem ilyen bunkóra a stilót, de valójában teljesen helytálló, mert ez a város origójában eldugott étterem megtalálta az egyensúlyt a fine dine és a bisztro dine között, úgy, hogy nem kell egy lepkehálónyi deákkal érkeznünk egy süppedős étkezéshez.

resize6

Pataki Márk a séf, akiről akkor hallottam, amikor mindketten a világ különböző eldugott csücskeiben főztünk. Ő nyithatta meg az Antrét, ami egy nem kicsi beruházás, a maga több, mint száz férőhelyes, ultramodern belterével és konyhájával a kisgozsduként is aposztrofált, Király utcáról nyíló Passage-ban. Az étlapot úgy alakította ki, hogy el tudjunk veszni a felfedezés örömében, de azért végtére is a bevált kombók szerepeljenek újragondolva rajta. Egyszerű, de vagányul hangzó ételek, amik kiérkezéskor kicsit bonyolultabban, részletgazdagabban hatnak, majd elfogyasztva mégis ismerősek és megmosolyogtatnak. Érdekes dolgokat ettünk.

Kacsamáj és birsalma válogatás

resize1

Hihetetlen, hogy nem a variációk szót használta, imádom! Már majdnem  a klasszik alma-máj párosra gondoltam a rendeléskor, de a birsalma és a tányér felosztása elhessegetett minden ilyesmit, azt a tényt kivéve, hogy a birsalma meg a kacsamáj tényleg kéz a kézben járnak. A máj kenegetős opciója a torchon, friss kenyérrel olyan, mint egy veretős nyári fesztivál: nem akarod abbahagyni, de azért csak abba kéne egyszer, mégiscsak egy előételről beszélünk.  A birsalmák felelnek az eltérő textúrákért és az édes kompenzációért, ami a máj jingjének a jangja lesz. Az egész tányér egy kincsesláda, tele felfedezni való kis izékkel.

Marinált lazac téli zöldségekkel

resize5

Ez a tányér is követi a kincsesláda effektust, sok szín, majd’ egy tucat alapanyag és az előételek Freddy Mercuryja: a céklás marinált lazac. A zöldségerdő mellett még visszaköszön a halas téma a lazackaviárban és a tintahaltintás textúrákon. Előételnek ez is szép méret, bár az is igaz, hogy annyiba kerülnek, mint átlag a főételek. A kenyér hozzá viszont annyira zseniális, hogy az ember simán eléri az “oké” szintet jóllakásban, míg megérkezik a főétel, még ha nyilván nem is ez volt a cél. (csak hát ez érzékeny téma mostanság na)

Rosé kacsamell céklás rizottóval és friss kecskesajttal

resize2

Bámm! Szín és sárm. Ezt az ételt már láttam egy helyen, el is mondtam Márknak, aki már hallotta, hogy hallottak erről az ételről, ugyanígy sárgacéklástól. Azon a helyen azonban valahogy nem jött be a tálalás, és a rizottó sem volt ennyire fasza. A kacsamell az vagy tökéletes vagy szar, nincs nagy meglepi, ennek esetében bejött az előbbi.A rizottó már érdekesebb téma. Brutál alaplevet használhatnak hozzá, de azért a cékla is ott van, pedig alattomos kis geci szokott lenni és szeret elbújni a többi íz mögé. Mindez a kecskesajttal megküldve -ami ugye a céklának a gyerekkori haverja- parádés együtt hatást eredményez.  Van ez a kecskesajtos fanyar-sós-krémes állag, ami a cékla minerális jegyeivel kibaszott jó együtt, ha jól komponálják az ételbe.

Budapest bélszín bükki vargányával, parázsburgonyával

resize4

A jó öreg budapest bélszín az Antré felfogásában egy szép darab bélszínből, egy akkurátusan elkészített vargányából, a borsó 3 árnyalatából és egy kockázott lecsóhalomból áll. Az eredeti Veneszi értelemben vett húsra öntött fosszínű raguhalom ilyen gyönyörű reinkarnációjával még nem találkozott. Talán egy kicsit a parázsburgonyát sajnálom, hogy kettőt sikerült belőle rátenni a tányérra, de szénhidrátból nem lesz hiányunk amúgy sem.

Amarénás feketeerdő tányérdesszert

resize8

A végére a nagyvad: a feketeerdő sztájl minden nyálfakasztó elemével, kicsavarva és visszagyúrva. A legszebb benne az amaréna meggy, amit ha nem kóstoltál még, addig nem hallhatsz meg, valamint a házi paco-s fagyi, ami aminek  kifejezetten jól áll ha kicsit beleolvad az ágyába, és ott egyesíti savanyúját az összegyűlt édes matériákkal.

Menjünk csak el ebbe az Antré-ba bátran. Itt nem a spanyolviaszt akarják az arcunkba szarni, se nem megmagyarázni, hogy hova tartson a magyar gasztronómia, csak egyszerűen igényesen etetni kurvajó alapanyagokkal. 2-3 ezres kategória (nyilván ha nem arcosodsz a bélszínnel), és elég exkluzív a környezet, úgyhogy Tinder pozitív a hely.  Nagyrészt ismerős ételkínálat, gondos kezekben, és gyönyörűen kitálalva. Ez az a megbízható étterem tudod, ahova szeretnél visszajárni.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *